Tanítványaink írták

Írta: Super User on . Beküldve: Nálunk történt, velünk történt

                                                             A fiú világjáró útja (2017.09.29.)



       Egyszer volt, hol nem volt, egy székely család, de ez a székely család nagyon magányos volt, mióta az anyjuk elhunyt. Az apuka elhatározta, hogy világgá megy, mert nagyon bánatos volt. Másnap a fiú kereste az apukáját, de nem találta sem a házban, sem a kertjükben. Nagyon megijedt és elhatározta, hogy megkeresi bármi áron.

       El is indult az otthonából, közben azt kiáltozta:

 - Hol vagy, apa?

      Vándorlása közben elért a tengerhez. Épített magának egy hajót, és elindult a Fekete – tengeren át. Törökországban kötött ki. Sétált, sétált, addig sétált, míg az ország fővárosáig, Ankaráig nem ért. Megállt a Kocatepe mecset előtt, ott kipihente magát. Ezután felkerekedett és meg sem állt a Földközi - tengerig. Ott megint épített magának egy kis tutajt, és azon utazott Ciprusig. Majd a Földközi - tengeren át elérte Egyiptomot. Ott találkozott egy sivatagi rókával, aki épp sütkérezett a napon, megkérdezte tőle:

-          Szia, róka!

-          Szia, kisfiú!

-          Segítesz megkeresni az apukámat?

-          Miért is ne? Segítek!

        A két barát kézen fogva elindult a fiú apukájának keresésére. Sok - sok idő múlva elértek Szudánba, aztán Etiópiába, de nyoma sem volt az apukájának. Lassacskán kezdett sötétedni, a két jószág elért Szomáliába. Mentek tovább, lassan elérték az Indiai-óceánt. Ott egy kenuval indultak Madagaszkár felé, elhajóztak Szváziföldre, aztán az Antarktiszra. A hőmérő itt – 36 C fokot mutatott egy kicsikét fáztak, mert nem vittek magukkal meleg kabátot. Egy jéghegy tetejéről a pingvinek hason csúszva siklottak a Déli – tengerbe.

-          Helló! Láttátok az apukámat?- kérdezte a fiú.

-          Sajnos nem láttuk!

-          Jöttök segíteni a keresésben?

-          Szívesen.

Csatlakozott a csapathoz még néhány fóka is. Egyszer csak gyönyörű színes fényeket láttak az égen. A kisfiú csodálkozva kérdezte:

-          Ez mi lehet?

-          Valószínű, hogy a sarki fény, mindenki ezt csodálja – válaszolta az egyik fóka.

-          Nos, itt is vagyunk a Jégvarázsló palotájánál, hátha segítségedre lesz!-mondta az egyik pingvin.

Bekopogtattak a hatalmas, jégvirágos kapun. Megszólalt egy hang:

-          Üdvözlünk a hatalmas Jégvarázsló birodalmában! Lépjetek be bátran! Mindjárt szólok a nagy úrnak, hogy vendégek jöttek.

Egy hófehér csillogó, villogó ruhába öltözött férfi lépett elő.

-          Mi járatban vagytok erre?

-          Meg tudod mondani, hol találom az apukámat?

-          Mindjárt megnézem a varázsgömbben!

Belenézett a kristályba.

-          Mexikó városban látom, ott keressétek!

-          Köszönjük a segítségedet varázsló!

-          Szívesen, járjatok szerencsével!

A kisfiú nagyon boldog volt, hogy hírt hallott a papájáról, és reménykedve indultak ismét útnak.

      Gyorsan folytatták az útjukat Argentínán, Bolívián, Kolumbián át Mexikó városig.

A sivatagi rókának itt élt egy kedves barátja, az örvös pekari. Tőle kértek segítséget a kereséshez. Szerencsére a pekarik gyorsan megtalálták az apukát egy barlangban. Ott szomorkodott, és már nagyon hiányzott a kisfia.

Boldogan ölelték meg egymást. Megköszönték az állatok segítségét, elbúcsúztak tőlük, és végre hazaindultak Romániába, ahol azóta is boldogan éltek.





Írta: Veress Bence Gyula 3. osztály



Sárkeresztes, 2017. 09. 28.





Szűcs Vivien 2. osztály: Nyári élményeim (2017.09.27.

 

A nyári szünetben a kirándulásokon és pihenésen kívül két táborban is voltam. Az egyik edzőtábor volt.  Ez a sport, a jujutsu többek között önvédelemre és fegyelemre tanít. Kíválóan erősíti testünket.

A tábor négy napos volt. Minden nap három edzés, sportos játékok és még kirándultunk is. A tábort záró napon a sportolók számot adtak tudásukról. A sikeres vizsgáért megkaptuk a különböző színű öveket, érmeket és még okleveleket is.

A nyár folyamán ezt a tábort élveztem a legjobban, hisz jól szórakoztam, sportoltam és még kitüntetésben is részesültem. 

Kossa Nikolett Napsugár: Csali mese (2016.05.25.)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány, aki egyszer megszomjazott. Ezt mondta:

-Kérek vizet, szomjan halok! Aztán megszólított egy embert.

- Te! Hozz nekem vizet, mert különben megbüntetlek! Erre az ember megijedt és odament hozzá.

- Hozok vizet, hozok én, csak meg ne büntess! Ment, ment az ember siránkozva keresni a vizet.

Megállt az állatkertnél és megkérdezte:

- Kaphatnék vizet? Mert megbüntetnek, ha nem kapok!

- Akkor mi lesz az állatoknak? Sajnálom, de nem adhatunk!

Gondolkozott, hogy hol kaphatna egy kis vizet. Aztán meglátott egy vödör vizet, de amikor meríteni akart a kulacsából, rászólt egy öregasszony:

-Hé! Te! Vedd onnan a kezedet!

Az öregember nagyon megijedt tőle, mert annyira rút volt, sőt még a hangja is csúnya volt, ezért elszaladt.

Megy, megy, gondolkozik, hol talál vizet a királylánynak. Megkérdezi a Dunát:

-Duna, kérhetnék egy kis vizet a kulacsomba?

-Persze, hát hogyne adnék! Nekem annyi vizem van, vihetsz amennyit csak akarsz!

Aztán az ember megmerítette a kulacsát.

Megy, megy, és egyszer csak megszomjazik. Meglátta a kislány, hogy meg akarja inni az ember, és a kislány átváltozott óriási sárkánnyá.

Az ember úgy megijedt, hogy kiömlött a kulacs víz a kezéből.

Ha nem ömlött volna ki a kulacs víz, az én mesém is tovább tartott volna.

Izinger Kinga:

A piknikezés

   2016. május 7-én a parkerdőben családi nap volt. A 3. osztály nagy része eljött.

   Szinte mindenkinek eljöttek a szülei. Paprikás krumpli volt az ebéd. A szülők főztek, mi gyerekek pedig játszottunk, fociztunk, s elmentünk a kilátóhoz és a csillaglesőhöz is. Fél egykor ebédeltünk, és nagyon finom volt, amit a szüleink összehoztak. Ebéd után számháborúztunk: a kék és a zöld csapat. Én a kék csapatban voltam, vesztettünk.

   Remélem, jövőre is lesz családi nap.



Rikli Natália:

A családi kirándulás

   Egyszer az erdőbe kiment majdnem mindenki, családostól. Pancsi (a tesóm) kihozta Zuzit, a kiskutyám.

   Elmentünk sétálni. Megnéztük a kilátót, lövészárkot, számháborúztunk. Láttunk egy fácánt, amit a barátommal közelebbről is megnéztünk, de elszállt. Nagyon finom, de forró paprikás krumpli volt az ebéd. Pancsinak még a szája is leégett. A barátnőmnek volt tetkója, és csinált nekünk is. Én egy cseresznyét választottam.

   Nagyon jó volt, remélem legközelebb is lesz. Ha lesz, én tuti, hogy ott leszek. Remélem ti is jöttök!





Nagy Gergő

Piknikezés a családdal

   Egy nap osztálykirándulás volt. Nagyon jó volt, majdnem mindenki el tudott jönni a parkerdőbe.

   Elmentünk a csillagvizsgálóig. Sokat fociztunk, sok gólt rúgtam, és gyerekeket cseleztem. Paprikás krumpli volt az ebéd. Utána számháborúztunk. A végén az volt a legjobb, hogy megnyertük a számháborút. Az eső viszont elkezdett esni, így sajnos mindenki hazament.

   Szeretném, ha jövőre is elmennénk, de akkor ne essen az eső! De nekem így is nagyon tetszett ez a kirándulás!

Rikli Natália 3. osztályos tanuló könyvet ír. Az alábbiakban egy részletet olvashatunk belőle. (2016. március)

Rikli Natália: Egy kutyus naplója

- részlet -

A nyomozás

Elhatároztuk barátaimmal, Répával és Rexivel, hogy nyomozók leszünk.

Először azt hittük, hogy uncsi, de amikor megláttunk egy fekete ruhás embert, aki elég elfoglaltnak tűnt, a nyomába eredtünk, de persze halkan. Egy nénivel találkozott, aztán meg hazament kocsival.

A kertünkben egy nagy fa állt és volt rajta egy faház, az volt a mi búvóhelyünk, ott tartottuk a kupaktanácsot. Azt beszéltük meg, hogy nem szólunk senkinek. Kiosztottuk a telefonokat, hogy tudjunk kommunikálni.

Másnap nem volt ovi, mert a nyári szünet első napja volt. Egyszer csak felbukkant a hunyó-munyó, mi így becéztük a fekete ruhás embert. Utána futottunk. A fekete ruhás ember elejtett egy névjegykártyát, amin ez állt: A fekete ember klubja, Csont utca 6.

El is mentünk ahhoz a házhoz és pont ugyanolyan volt, mi a mi házunk. Bementünk egy csúzlival, és nagyon, de nagyon nagy meglepetés várt ott minket. A három család sütött-főzött és minket vártak.

Aztán elmondták, hogy ők voltak a bűnösök, de mi csak egy nagyot nevettünk rajta.

A cirkusz

Bepótoltuk a szülinapom, és cirkuszba mentünk a mamámékkal. A 3. sor bal oldal 10. széktől a 14. székig ültünk. Én ültem volna középen, de a tesóm, aki 16 éves, elkezdett sírni. És csak attól tudott megnyugodni, hogy a helyemre ülhetett, mármint középre. Először mérges voltam, mert az én szülinapom volt. De aztán úgy nyugodtam le, hogy átmentem a mamához és a papához, és ők azt mondták, hogy ha jót teszel mással, akkor ő is jót tesz veled.

Czaltig Bálint 3. osztályos tanuló: Kabókapuszta című írása (2015. május)

                Kabókán sok érdekes program volt: lovaglás, akadályverseny, íjászat, paintball, geocatching, foci, úszás, számháború.

                Nekem legjobban a geocatching tetszett. 3 csapat indult. Mi tízen voltunk a csapatban. A csapatkapitányunk Magda Tivadar volt. Kaptunk egy lapot, amin 6 vers szerepelt. Egy vers bemutatott egy helyszínt, amit meg kellett keresni. Ha megtaláltuk, ajándék járt érte, aminek nagyon örültünk.

                Remélem, jövőre is elmegyünk Kabókára!